Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A Medves magyarországi részének három vízgyűjtője a Zagyva, az Ipoly és a Sajó. A Medves ÉNY-i részének az Ipoly, a D-i, DK-i részének a Zagyva, míg K-i része pedig a Sajó vízgyűjtőterületéhez tartozik, vagyis a tájon húzódik keresztül a magyarországi fő vízválasztó-vonal.


            Az Ipoly vízgyűjtője a Salgóbányától ÉNY-ra eredő Várberke- és az ehhez csatlakozó Ökörkői-pataknak. A vízfolyás Somoskőújfalunál Vaskapu-patak néven hagyja el az országot és a Szlovák Köztársaságban folyik az Ipolyba. Hasonló a helyzet a Nagy-réti-forrás által táplált Somoskői-patakkal, ami Somoskőnél hagyja el az országot.


            A Zagyva a Medves bazaltplatójának peremén ered, négy forráságból, melyek. kb. 500 m magasan helyezkednek el, legfelső hegyvidéki szakaszán esése 16,7 m/km, ami a dombvidékre kiérve átlagosan 1,7 m/km-re csökken. A Medves K-i részén eredő Gortva- majd az ehhez csatlakozó Szarufa-völgyi-patak illetve az északabbi Matyó patak a Sajóba ömlik.


            A vízfolyásokra jellemző a szélsőséges vízjárás, amit a csapadék mennyisége és a hóolvadás befolyásol. A patakok általában nagy esésűek a területen, de esés-görbéjük változó, amit nagymértékben meghatároz a földtani felépítés. A réteglépcsők mentén gyakoriak a vízesések és a zúgók.


            A területen két kisebb tó található. Az egyik az Eresztvényi Közép-bánya tava, ami a bazaltban tározott hasadékvíz szintje alá történő kőbányászat során alakult ki, a másik pedig az un. Róna-bánya tó, amit mesterséges úton (gátépítéssel) hoztak létre a bazalt és a rajta fekvő üledékek peremén kilépő források és bányatárón kilépő vizek összefogásával. A tó leeresztése fenékürítéssel lehetséges.


Kicsiny, néhány tized ha-nyi mesterséges vízfelületek, egyszerű műtárgy nélküli földgáttal találhatók a Nagy-réti forrás alatt. Korábban állatok itatására szolgáltak.


Hordalékfogó műtárgy található a Zagyván közvetlenül Zagyvaróna felett. A hordalék a területet teljesen feltöltötte, az beerdősült. A műtárgy erősen lepusztult állapotban van.

·      források

A területen számos, de egyébként kis vízhozamú forrás fakad. Ezek általában rétegforrások, de találhatók közöttük talajvízforrások is.

            A nagyobb hozamú források még napjainkban is ipari- és ivóvíz ellátási célt szolgálnak (Magyarbánya-, Eresztvényi-források). A többi többé-kevésbé jól foglalt vízkilépések, amelyek a turizmusban töltenek be fontos szerepet. (ERŐS V., 1969.)

·      talajvíz

            Összefüggő talajvízszint a változatos morfológia miatt nem alakulhatott ki, csak a szélesebb patakvölgyekben ill. a Medves fennsíkján. Az utóbbinál mocsaras területek jelzik a megemelkedett talajvízszintet. Olyan területen alakultak ki, ahol az egyébként jó vízvezető bazaltláva felett vízzáró, fiatal üledékek találhatók és a lapos morfológia miatt nincs lefolyásuk.


            A Medves-fennsík peremének meredek leszakadásainál jellemzőek a felszínmozgásos (suvadásos) területek, ahol a szakadási fal alatt, a lesuvadt tömeg tetején vizenyős területek alakulnak ki. Ilyenek találhatók Eresztvénytől K-re, Salgóbányától DK-re a Zagyva É-i forráságainál, a Gortva-patak völgyfőjénél és Rónabányától É-ra az egykori Róna-táró felé vezető úttól K-re.


            Mocsaras területek alakultak ki az egykori szénbányászat során aláfejtett és megsüllyedt területeken is. Ilyenek a Medves laposán lévő vizenyős részek némelyike.


·      rétegvíz

            A terület alapkőzetét kettős porozitású (a szemcsék közötti pórus és a töredezettség-hasadozottság mentén kialakult "hézagok") homok, homokkő alkotja ("glaukonitos homokkő"). Ez általában közepesen vízvezető és víztározó üledék. "Palóc karszt"-nak is nevezik. A ráhulló csapadékot a mélybe vezeti (természetesen nem olyan intenzitással, mint az igazi karsztokon, ahol a mészkőben vízvezető járatok oldódnak ki), ami az agyagosabb kifejlődésű, vízzárónak tekinthető fekü ("katti slír") felett felgyülemlik, így a több száz méter vastagságú "glaukonitos homokkő"-ben számottevő mennyiségű rétegvíz raktározódik.


            Rétegvízként kell értékelni a Medves-fennsík bazaltjára hulló és beszivárgó csapadék, bazalt és az üledékes összlet határán kilépő forrásait is (Eresztvényi-, Gortva- és Nagyréti-források).


            A későbbiekben bemutatandó emberi hatások azonban nagyrészt átalakították a táj hidrológiai viszonyait (ERŐS V., 1969.).

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.